A menetrend összeállítása után azt "közölni" kell a termosztáttal. Minden termosztáthoz mellékelnek egy elég részletes programozási útmutatót, mely segítségével be lehet állítani napi, vagy heti bontásban a fűtési menetrendet. Ha a programtól eltérő fűtést szeretne (pld. vendégek érkeztek, akik a fűtés program szerinti lekapcsolása után is itt vannak) a "parti" gomb megnyomásával újból bekapcsolható a fűtés.

A szobatermosztátok némelyikén beállítható az is, hogy az egész család több napi távolléte esetén, a hazaérkezés előtt mikor kezdődjön a fűtés. Más termosztátokon mindez telefonon keresztül is beállítható.

Okosan kihasználva tehát, egy modern szobatermosztáttal komoly mértékű energiamegtakarítást lehet elérni. 4. tipp: termosztatikus szelepek elhelyezése a radiátorokon

A termosztatikus szelep működése egyszerű: a szelep belseje valamilyen hőre táguló anyaggal van töltve (viasz, folyadék, vagy gőz) amely a hőtől kitágulva egy membránt feszít. A membrán mozgása zárja, vagy nyitja a radiátorszelepet.

A termosztatikus szelep tehát a helyiség hőmérsékletétől függően szabályozza a radiátort. Ebben rejlik az energia megtakarítás lehetősége! Többször előfordulhat ugyanis, hogy az adott helyiség hőmérséklete gyorsabban emelkedik a többi fűtendő helyiségénél. Ezt a jelenséget előidézheti valamilyen belső hőforrás (pld.: konyhában a tűzhely, stb.) vagy külső behatás (napsugárzás) is. Ezt a más helyiségben elhelyezett szobatermosztát nem érzékeli, így az adott helyiség túlfűtötté válik. Termosztatikus szelep alkalmazásakor azonban a radiátor leszabályozásra kerül. A termosztatikus szelep a rajta beállított értéknek megfelelően szabályozza a radiátor fűtését, ezzel akár 10 %-os energia megtakarítást is elérve (az adott helyiségre vonatkoztatva).

Termosztatikus szelepek elhelyezési szabályai:

Abban a helyiségben, amelyikben a szobatermosztát került elhelyezésre, ne legyen termosztatikus szelep felszerelve. Ha a szobatermosztát egy szabályozott hőmérsékletet érzékel, képtelen a fűtést vezérelni, csak eltúlzott értékekre fog reagálni.

Olyan helyiségben, amelyikben kettő, vagy több radiátor került elhelyezésre csak az egyik radiátorra szabad termosztatikus szelepet felszerelni. Itt is az előbbiekben említett szabályozási problémát kell elkerülni. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem egyforma radiátorok esetén a nagyobbik radiátort célszerű termosztatikus szeleppel felszerelni.

Ha nincs a kazánon túláramszelep (bypass szelep), akkor nem szabad az összes radiátorra termosztatikus szelepet felszerelni. Ilyen esetben csak a radiátorok felén lehet alkalmazni termosztatikus szelepet, a kazán szivattyú védelme érdekében. Oka: ha olyan helyzet áll elő, hogy az összes termosztatikus szelep egyszerre zár, de a fűtés még működik, akkor a kazán szivattyúja károsodhat. Az ilyen esetek kivédésére szerelik fel a legtöbb kazánt túláramszeleppel. A kereskedő, vagy a kazán gépkönyve felvilágosítást nyújt a szelep meglétéről.

5. tipp: a fűtési rendszer jó légtelenítése

A jó légtelenítés a megfelelő helyeken elhelyezett automatikus légtelenítő szelepeken, a vezetékek és a radiátorok megfelelő lejtésének beállításán múlik. Ha levegős a rendszer, a radiátorban "légzsák" képződik, és ezen a helyen nem fűt a radiátor. Fontos, hogy legyenek a rendszer végpontjain, valamint a kazánnál az osztó-gyűjtő egységeknél automatikus légtelenítő szelepek. Célszerű a radiátorokra is helyi légtelenítő szelepeket felszerelni. Ezek kézi működtetésűek, csak akkor használja, ha a radiátorból levegő jelenlétére utaló csörgő hang hallatszik.

A jó légtelenítéshez azonban szükséges még a zárt tágulási tartályban a helyes előnyomás beállítása.

Hiába légtelenedik ki megfelelően a fűtési rendszer, ha újra és újra levegőt szív be valahonnan. Ismerős a jelenség? Honnan jön ez a levegő, amikor zárt a fűtési rendszer? Az automatikus légtelenítő szelepeken keresztül. Ezek ugyanis kettős funkcióval rendelkeznek: légtelenítő és légbeszívó szelepek is egyben. A légbeszívó funkcióra a fűtési rendszer leürítése miatt van szükség. Fűtési időszakban a szelepek csak légtelenítenek. A zárt tágulási tartály nem megfelelő működése miatt azonban e szelepek légbeszívóként is működhetnek. A túlzottan nagy előnyomásra töltött tágulási tartály ugyanis a rendszer felfűtésekor nem tölti be funkcióját, azaz nem, vagy csak kis mértékben veszi fel a táguló vizet. Lehűléskor a víznek vissza kellene áramolnia a rendszerbe a tartályból, azonban ez nem következik be, így a lehűlő víz térfogata annyira lecsökken, hogy már nem éri el a légtelenítő szelepeket, azok pedig levegőt engednek be a rendszerbe. Megoldás: a tartály megfelelő előnyomásának beállítása. A beállítási érték = a rendszer legmagasabb pontja a kazánhoz képest (vízoszlop magassága) + 2 méter. (1 vízoszlop méter = 0,1 bar). A beállítási érték azonban ne legyen kisebb mint 0,5 bar. Példa: egy kétszintes családi házban a kazán és a legfelső radiátor közötti szintkülönbség 5,5 méter. A beállítási érték tehát: 0,55 bar + 0,2 bar = 0,75 bar.

A beállítást a gépjárműveknél használatos kerék nyomásmérővel lehet elvégezni. A tágulási tartály sapkáját lecsavarva előtűnik egy szelep, melyen keresztül levegő engedhető ki a tartályból.6. tipp: a kazán és a vízmelegítő rendszeres karbantartása

A kazán és a vízmelegítő víz/égéstermék hőcserélőjének tisztítása csodákat tud művelni! A lamellák közötti lerakódások akadályozzák a hőátadást, valamint az égéstermék megfelelő áramlását a kémény felé. Így a tisztítás - nem utolsósorban - egy esetleges életveszélyes helyzetet is megszüntethet. A lerakódások a levegőben szállongó porból képződnek. A lerakódás igen jó hőszigetelő képességgel rendelkezik, kazán, vagy a vízmelegítő hatásfokát jelentősen rontja.

A tisztítás során ezeket a lerakódásokat kell kíméletesen eltávolítani a víz/gáz hőcserélőről.

De ezt a munkát lehetőleg bízza szakemberre!7. tipp: higroszkopikus elven működő ablakszellőző beépítése

A lakásokban a szellőzés miatti fűtési energiaveszteség elérheti akár 50 %-ot is. Ez a hagyományos szellőztetési eljárások többségére nézve igaz is, viszont a higroszabályozású eljárással szabályozott ablakszellőző beépítésével jelentős energiamegtakarítás érhető el. A technológia lehetővé teszi a szellőzésnek a mindenkori belső páratartalom szerinti tényleges szükségletekhez való igazodását. A szellőző lamellákat légnedvességre érzékeny poliamid fonatok nyitják és csukják, mindig az aktuális belső légállapothoz igazodva. Fokozottan légzáró ablakok beépítése esetén, illetve nyílászárók utólagos tömítése estén ez a rendszer különösen javasolt, hiszen segítségével elkerülhető az ilyen esetekben gyakran előforduló penészesedés.8. tipp: Energia- és vízmegtakarítás karos csaptelepek használatával

Karos csaptelepek használatával jelentős kifolyási veszteség kerülhető el, energia- és vízmegtakarítást eredményezve. A hagyományos csaptelepek esetében ugyanis a fürdés/kézmosás úgy kezdődik, hogy a használó megnyitja a hideg- és a melegvizes csapot, majd azok állítgatásával megpróbálja a neki legkedvezőbb hőmérsékletet beállítani. Ez a művelet igénybe vehet akár 40 másodpercet is, miközben 6-8 liter víz felhasználatlanul kifolyik. E vízmennyiség egy WC tartály megtöltésére elegendő. Karos csaptelepek alkalmazása során a használó néhány nap alatt megtanulja, hogy a kar mely állásánál kap megfelelő hőmérsékletű vizet. Ilyenkor a kart - még zárt állásban - beállítva, annak felnyitásakor azonnal megfelelő hőmérsékletű víz áll rendelkezésére. Elzáráskor is keletkezik megtakarítás: a hagyományos csaptelep elzárásakor a használó kiáll a zuhany alól - hiszen nem szeretné magát leforrázni - majd elzárja a csapokat. Karos csaptelep esetében nincs ilyen veszély: az a zuhany alatt állva is elzárható.

Mielőtt azonban rohanna a boltba karos csaptelepeket vásárolni, tudnia kell, hogy vízmelegítője alkalmas-e karos csaptelepekkel való üzemeltetésre. Szerencsére a legtöbb vízmelegítő alkalmas erre, azonban a régi típusú FÉG-es és NDK-s átfolyó rendszerű vízmelegítők nem képesek karos csaptelepeket kiszolgálni. Az ok: ezekben a vízmelegítőkben nyomáskülönbség kapcsoló indítja a gázégőt. Hagyományos csaptelepeknél, ahol a meleg és a hidegvíz a keverőszárban keveredik nincs is gond, itt megnyitáskor van a hideg és a melegvíz nyomása között akkora különbség, amely beindítja a gázégőt. Karos csaptelepeknél azonban a hideg- s melegvíz magában a csapban keveredik, így nyomásuk is kiegyenlítődik. Ilyen csaptelepekkel az olyan átfolyós rendszerű vízmelegítők működtethetők, amelyekben a gázégőt a melegvíz áramlása indítja be.

Meglévő átfolyós rendszerű vízmelegítőjéről információt gázszerelőtől, tervezőtől tud beszerezni.

Tároló rendszerű vízmelegítőket természetesen ez a probléma egyáltalán nem érinti.